Regisztrálj, hogy lásd a feltöltött nagyméretű fotókat, jelöld be Criss-t kedvencnek, hogy még több rajongót gyűjthessen be! :) Kattints ide Criss Starity adatlapjához!





This website is an unofficial fansite for entertainment and for information exchange.
The pictures, sounds and videos are the properties of the concerned companies, enterprises or shows: A&E.com,CrissAngel.com/APWI, Luxor.com, CirqueDuSoleil.com. They are published with non profit aims and they are not source of funds for the webmaster.

Az Elmecsúfoló.net egy rajongói oldal, amely szórakoztatás és tájékoztatás céljából jött létre. A honlapon található képek, videók, hangfájlok az érintett filmes cégek, kiadók, műsorok tulajdonai, közlésük anyagi hasznot nem hoz az oldal készítőjének számára. A szövegek saját fordítások (a származási helyük jelölve van), máshol történő felhasználásuk csak a forrás feltüntetésével (elmecsufolo.net) engedélyezett. A fejlécek, egyéb grafikus munkák máshol történő felhasználása TILOS, kivéve, ha direkt ilyen célra készültek. Ebben az esetben az engedély feltüntetésre kerül. Az oldal nem vállal felelősséget a honlapon található, látogatók által tett hozzászólások tartalmáért.

Elmecsúfoló | 2008-2017 |
elmecsufolo [@] gmail . com



Apa / A félelem legyőzése



Criss Angel kiszabadult a dupla kényszerzubbonyból.
Felgyújtotta magát.
Volt már földön lévő üvegcserepek és úthenger közé szorítva.
A bőrébe igazából kampókat akasztottak és a magasba emelkedett egy helikopterről lógva.
És lebegett már a Luxor hotel felett is.

Pedig gyerekként elájult, ha meglátott egy injekcióstűt ...


Semmi más nem készíti fel a mutatványaira annál jobban, mint az az elszántság, amellyel édesapja küzdött a rák ellen.


"Minden nap bennem él."


1995-ben Criss Angel karrierje, mint illuzionista és előadóművész, felszállóágban volt. 28 éves volt, éppen egy Las Vegas-i show színpadra állításáról szóló szerződés ügyében tárgyalt, amikor édesapja, John Sarantakos azzal a letaglózó hírrel hívta, hogy előrehaladott gyomorrákkal diagnosztizálták. Azt mondták, már csak 3 hete van hátra. Criss megszakította karrierjének tervezését, hazarepült New Yorkba, és édesapja életének hátralévő részét együtt töltötte vele, beleértve az utolsó, 60. születésnapját is, amely 3 évvel a diagnózis után volt ...

John sohasem panaszkodott, soha nem mutatta, hogy mennyire szenved. Haldoklott, de az életről továbbra is pozitívan beszélt. Meg akarta érni első unokájának születését is - J.D. és felesége gyereket vártak. Az erejének, az akaratának és az elszántságának köszönhetően hihetetlen módon még több, mint 3 évig élt; ez az orvosokat teljesen összezavarta. Criss-re mindez nagy hatást gyakorolt.
John végül otthon, Criss karjai között halt meg 60 évesen, 1998. február 12-én, miután addig küzdött, amíg Criss azt nem mondta neki: "Menj".

A korábbi testépítő, aki csúcsformában tartotta magát, elhatározta, hogy bebizonyítja, hogy az orvosok tévednek.

"Az édesapám, az ő állapotában, a feje felett a halálos ítélettel, minden nap élte tovább az életét. Mindig hitt abban, hogy az ember teste az elméje szolgája, és ha az elme, a test és a lélek együttműködik, bármit megtehet az ember az életben."

"A bátyáim és én mindig nagyon aktívak voltunk, és az édesapám látott el minket feladattal és tartott minket kordában. Harcművészetet tanultam és vele bokszoltam a hátsó udvarban. Ő maga is atletikus fickó volt – Aranykesztyűs (Golden Gloves) bokszoló és birkózó.
De soha nem csak a játékról volt szó. Az ő számára az egész az elme átállításáról szólt ... tápláld be az agyadba, hogy bármit meg tudsz tenni, ha keményen dolgozol és ráhangolod az elméd."


Criss mindig rosszul lett, ha az orvosi rendelőben meglátott egy fecskendőt. De a mutatványai között olyan is volt már, hogy egy helikopterről lógott négy óriási halászkampóval a hátában. Az ilyen merész dolgokra való felkészüléskor ragaszkodik a kemény fitnesz módszerekhez és a szigorú diétához. ... De semmi nem készíti fel a munkájára annyira, vagy segíti a félelmei legyőzésében, mint édesapja elhatározása, hogy küzd az agresszív rákkal szemben.

"Ő tényleg jól példázta az elme, a test és a lélek erejét, még a legsötétebb és legembertpróbálóbb napokban is; és megtette azt, ami az orvosok szerint lehetetlen volt – élt."

Criss azt mondja, az édesapja nemcsak a rákkal való küzdelmével hatott rá, hanem azzal is, ahogyan a diagnózis előtt élt. Annak ellenére, hogy minden nap hosszú órákat töltött az éttermeiben dolgozva, mégis jutott ideje a felesége és a három fia számára.

De a rák volt az, ami arra sarkallta Criss-t, hogy szembeszálljon a saját félelemeivel.

"Amikor a férjem meghalt," mondja Criss édesanyja, Dimitra, könnyeit visszatartva, "valami történt Christopherrel. Tudta, hogy semmi sem állíthatja meg."

Criss az édesapjáról: "Nagyon motivált és elszánt volt. Szenvedélyesen szerette az életet, szerette jobbá tenni az életet azzal, hogy segítette a családját. Elnyerte a Penn State állami ösztöndíjat, de nem fogadta el, hogy gondját viselje a családjának és az édesanyjának annak idején. Testépítőként a Mr. Pennsylvania címet is elnyerte. Számos testépítéssel kapcsolatos magazinban szerepelt."

"Az édesanyám és édesapám hihetetlenül kedvesek voltak. Hihetetlenül gondoskodóak voltak és mindig számíthattunk rájuk, mindig önzetlenek voltak, megpróbálták jobbá tenni a gyerekeik életét, és megadni nekik azokat a lehetőségeket, amelyek nekik nem adattak meg."

"Emlékszem az édesapámmal kapcsolatos leghihetetlenebb dologra; a kávézójában dolgozott hajnali 4.30-tól este 7-8-ig. Hazajött és még mindig volt energiája a gyerekeire, elment foci- és baseballmeccsekre. Amikor harcművészetet tanultam, bármi volt, ő ott volt. Soha nem volt túl fáradt, vagy ha az is volt, soha nem mutatta."

"Azt hittem, édesapám örökké fog élni; ő volt az erő megszemélyesítője. Amikor csak beugrott hozzá az ember, vagy kapcsolatba került vele a nap folyamán, nagyon kedves volt. Hatalmas hite volt, és büszke volt a családjára és a gyerekeire. Élvezte az életet a maga teljességében."



___________________________

Interjúrészlet (Entertainment Tonight, 2008.):

ET.: - Annak tulajdonítod, hogy nem félsz semmitől, ahogy édesapád kezelte a betegségét?

CA.: - Igen, rendíthetetlen hitének, és annak a ténynek, hogy annak idején nekem is megvoltak a magam félelmei. Amikor orvoshoz mentem és vért vettek tőlem, elájultam. De eldöntöttem, szembeszállok a félelmeimmel. Így, a hátamba akasztott négy halászkampón lógtam egy helikopterről, több, mint ezer láb magasan a Valley of Fire felett, hogy legyőzzem a félelmem. Már többféle módon is megtettem és rájöttem, hogy nincs mitől félni. Ha az ember nem fél a haláltól, akkor mitől féljen az életben? Semmitől. Mindnyájan meghalunk, szóval, mitől kellene félni?

ET.: - Azt mondtad, édesapád megértette a táplálkozásnak és a fizikai aktivitásnak a jelentőségét, még mielőtt ezek a nézetek az egészséges életmóddal kapcsolatban széles körben elfogadottá váltak volna. A fizikai aktivitással kapcsolatos részét értem a testépítés miatt. Mesélj egy kicsit többet a táplálkozásról.

CA.: - Ez a másik dolog, amit mindig mondott, amikor gyerek voltam: "Az vagy, amit megeszel." Azt mondta, hogy ha szemetet tömsz a testedbe, az nem fog rendesen működni. Azt mondta, a környezeted terméke vagy, ahogy a tested is. Édesapám nagyon benne volt a táplálkozás témában, sok zöldséget, spenótot evett. Amikor beteg volt, nyers fokhagymát evett. Citromot evett.
...
Soha nem lakott puffra. Volt az életében néhány olyan időszak, amikor igazán boldog volt, igazán elégedett, talán az ötvenes éveiben, és elmentünk együtt enni valahová. Mindannyian belemerültünk a finom ízekbe, de édesapám nem élvezte a zsírban sült és a gyorsételeket. A családom görög és édesanyám sok görög ételt főzött. Édesanyám Görögországban született, és körülbelül 13 éves korában hagyta el az országot. Minden hétvégét az unokatestvéreinkkel, nagynénéinkkel és nagybácsijainkkal töltöttünk, így az egész görög örökség és az ételek is hatottak a mindennapjainkra.

Fiatalabb koromban nem engedtek nekem szénsavas üdítőt inni. Nem volt szabad sok olyan dolgot megtennem, amit a többi gyerek az iskolából megtehetett, mert édesapám úgy gondolta, nem lenne jó dolog. Nem engedte, hogy felkeljek az asztaltól, amíg nem ettem meg az elémrakott zöldséget. Azt hiszem, ekkortól lettem jó a bűvésztrükkökben, mert úgy kellett tennem, mintha megettem volna. Eltüntettem dolgokat; ki kellett mennem a fürdőszobába, meg ilyenek.

Egész életemben vitaminokat szedtem. Amióta az eszemet tudom, amíg édesapám meg nem halt, naponta körülbelül 30 tablettát ettem, E-vitamint, C-vitamint; minden olyan pirulának, amihez hozzá lehetett jutni, édesapám utánajárt. Három hűtőszekrényünk volt, ebből kettő tele volt vitaminnal és táplálékkiegészítővel, amit naponta szedtünk. Édesapám sok időt töltött könyvek tanulmányozásával, és vitaminkézikönyvei is voltak. Az életének egy jó részét ennek megértésére fordította; én nem, így most C-vitamint és multivitamint szedek.

ET.: - Mit mondanál egy olyan családnak, ahol hasonlóan egészségesen élnek, de súlyos betegséggel kell szembenézniük, és ennek megértése zavarodottságot, rémületet és nehézséget okoz?

CA.: - Azt mondanám, hogy az élet nem igazságos. Mindnyájan szabadon hozhatunk döntéseket, de sajnos más erők is hatnak ránk, amelyek befolyásolják, hogy mi történik velünk. Az egyetlen, amit az ember tehet, hogy megpróbál teljes életet élni, szeretetben és boldogságban. Ha egészségesen táplálkozik, némileg formában tartja magát, az segít, hogy jobban nézzen ki és jobban érezze magát a bőrében. Nemcsak fizikailag értem ezt, hanem lelkileg is; arra értem, hogy erős akaratú lesz, hogy le tud győzni és megtartani bármit, amit akar.
...
Ha választanom kellene, hogy úgy legyek-e rákos, hogy el vagyok hízva, vagy hogy jó formában vagyok, akkor az utóbbit választanám, mivel fizikailag, szellemileg, érzelmileg jobban fel tudnám venni a harcot vele.

ET.: - Mesélj arról, mi vezetett oda, hogy higgy az elme erejében, és hogyan működött ez eddig neked?

CA.: - Édesapám mindig azt mondta nekem, hogy legyenek rövid távú, közepes és hosszú távú céljaim. Írjam le és töltsem minden napomat azzal, hogy megpróbálom őket elérni. Már annyi minden olyat elértem és túlteljesítettem, amire ráhangoltam az elmémet, hogy teljesen nyilvánvaló, a vizualizáció működik. Ha az elméd, a tested és a lelked harmonikusan együtt dolgozik, látod magad előtt megvalósulni a dolgokat. Mint egy bokszoló, vagy magasugró. Mielőtt elhagyják a kiindulópontot, felnéznek és látják az ugrást, vizualizálják, hogyan fog kinézni, és remélhetőleg a testük követi majd. Én is hasonlóan gondolkodom. Amikor az ember megvalósítja ezeket a dolgokat, akkor jön rá, milyen hatalommal bír az elméje. A szuggesszió erejét használom, hipnotizálom magam. Kimosom az agyamat, hogy pozitívan gondolkozzak, lássam a céljaimat, és hogy a testem kövesse a gondolataimat minden egyes nap, hogy közelebb kerüljek a cél eléréséhez.

A sikerhez, a célok eléréséhez szükséges erő, és ahhoz, amit az ember az életben meg akar valósítani, legtöbbször nem akkor fog a segítségére sietni, amikor azt akarja, hogy megtörténjen. Ez az, amikor az ember kitartása, makacs ragaszkodása és szenvedélye előtérbe kerül. Bárki, aki sikeres, szenvedéllyel teszi, amit tesz. Még ha nem is a kijelölt időszakban történik meg, hagyni kell, hogy erősebbé tegye az embert, hogy annál jobban akarja. Azt hittem, hogy már tíz évvel ezelőtt sikeres leszek, és nem így történt, de kitartó voltam, erre koncentráltam. Azokat az embereket, akik kételkedtek bennem, távol tartottam magamtól.
...
A kulcs az, hogy arra állítsd rá az agyad, amit akarsz. Ha nem hiszel abban, hogy el tudod érni, akkor soha nem fogod elérni. Ha fogok egy pénzérmét, a tenyerembe rejtem, és nem igazán hiszem, hogy az érme a kezemben van, hogy is várhatnám ezt egy nézőtől?

ET.: - Az elme ereje messze túlmegy pár érmetrükkön. Hoztad magad már olyan veszélyes helyzetekbe, amelyek miatt meg kellett, hogy szabadulj az érzelmeid súlyától. Írd le azt a folyamatot.

CA.: - Ha az életem a tét, ki kell ürítenem az elmémből minden érzelmi terhet. Nem gondolok semmilyen problémára, fejfájást okozó dolgokra, számlákra és hasonlókra. Az egyetlen, amire gondolok, az a cél. Látom megvalósulni lépésről-lépésre. Csak az elmém, testem és lelkem egységére összpontosítok. Ezt kell tennem, mert ha valami történik, akkor tudnom kell helyesen reagálni rá.

___________________________


Criss mindenhová magával viszi édesapja képét; a Mindfreak 3. évadának nyitóepizódjában van arról szó, hogy a Luxor hotel fénycsóvájában való lebegést Criss az édesapja emlékének adózva hajtja végre. A fényképen egyébként John amellett a Tronik névre keresztelt robot mellett áll, amelyet Criss a színpadi előadásaihoz épített.


"A szeretet örökké él."


Criss a Darkest Day (JS) című dalt írta édesapjának. A címben szerepel a monogramja.